A május 5-10-e közti időszakban az ózdi SZIKSZI diákjai és pedagógusai egy sikeresen megpályázott Határtalanul projekt keretén belül iskolánkba, a Zeyk Domokos Technológiai Líceumba tettek látogatást, illetve az itt tartózkodásuk alatt megtekintették a környék földrajzi csodáit és történelmi, kulturális hagyatékát.
Az immár, közel 10 évet felölelő kapcsolat idei projektjének „Petőfire emlékezve” címe, hűen sugallja a költőóriás legendás alakjának a kollektív nemzeti tudatba való beolvadását, mely tudat helytől, időtől függetlenül emlékezni tud és akar. Erre az emlékezésre méltó helynek bizonyult Székelykeresztúr: itt, május 9-én az ózdi diákokkal végigjártuk a Petőfi legendája köré gyűrűző, azt éltető emlékhelyeket.
A Petőfi nyomdokaiban körséta a Zeyk Domokos Technológiai Líceum udvaráról, pontosabban kiélesítve a képet, a Zeyk Domokos mellszobortól indult. Itt Kornis Melinda és Tekeres Imola tanárnők, a 48-49-es szabadságharc tábornokáról, az iskola névadójáról meséltek, mintegy kapcsolva őt Petőfihez és csapatához. Ezután, a Timafalvi temetőben, az ózdi diákok kitisztították Petőfi legendai sírját, elhelyezve azon a kegyelet virágait és a tiszteletet sugalló nemzeti szalagot. A legendai sír történetéről Tekeres Imola, történelem szakos tanárnő mesélt, majd záró mozzanatként, az ózdiak kérésére, Kornis Melinda, magyarszakos tanárként elszavalta Petőfi Szeptember végén című versét, egy kis magyarázattal fűszerezve. A Zeyk Domokos Technológiai Líceum épületét bejárva, a diákoknak, pedagógusoknak alkalmuk adódott szóba állni, tapasztalatot cserélni, az itteni tanulókkal, pedagógusokkal. A körséta a Gyárfás kúriánál ért véget, ahol az interaktív, Petőfit Keresztúrhoz kötő stációkat, embereket bemutató, falnál időzött a csapat, kérdéseket, illetve megjegyzéseket fűzve a témához. Végül a Körtefánál egy ózdi diák fennhangon elolvasta Kányádi Sándor, 1954-ben írt Haldoklik az öreg tanú című versének első versszakát.
Az itt töltött napok alatt sétát tett a csapat Székelyudvarhely központjában, megismerve a város történetét, továbbá alkalmat kerítettek Orbán Balázs sírjának a meglátogatására, valamint a székelyderzsi műemléktemplom megtekintésére is.
Egy napot szenteltek a Békási szoros, Gyilkos- tó páratlan szépségű vidékének a körbejárására, de sajnos az idő közbeszólt és néhol csak az autóbusz ablakának szűrőjén keresztül nézhették a táj szépségeit. Egy másik napra a Sóvidék érdekességeinek megtekintését tűzték ki célul, Parajd, a Sószoros, valamint Szováta megállóhelyekkel.
A projekt az itteni diákok Ózdra történő látogatásával fog folytatódni, ahol továbbra is Petőfi lesz a téma.
Reméljük, hogy az itt töltött időszak alatt úgy a diákok, mint a pedagógusok találtak, felfedeztek és tanultak újat, érdekeset, szeretnivalót. Végezetül a magam nevében köszönöm Gál Mónika, ózdi kolleganőnek a kitartását, odaadó munkáját és a soha nem lankadó kíváncsiságát, mellyel diákok csapatait tudja megmozgatni, felfedezésre sarkallni.
