Zeyk Domokos egy ősi erdélyi nemesi család leszármazottja. Apja a XIX. század első felében királybíró volt Marosszéken. Tanulmányait Kolozsváron, Nagyenyeden, Mosonmagyaróváron és Berlinben végezte. Mint diák, feljegyezték, hogy nehezen viselte el az iskola szigorú szabályait. Miután hazatért külföldről, felségül vette báró Kemény Júliát és Marosvásárhelyen gazdálkodott. Részt vett az agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen 1848. október 16-án, majd belépett a székely hadseregbe. Az erdélyi csatákban Bem tábornok hadsegédjeként főhadnagyi, majd századosi rangban harcolt. A csatákban kitűnt hatalmas testalkatával, óriási erejével és bátorságával. 1849. július 30-án ő hívta meg Petőfit vacsorázni a Gyárfás Kúriába, mert rokonságban állt a felesége révén a Gyárfás családdal. 1849. július 31-én ott küzdött Bem oldalán a fehéregyházi csatában. Amikor Lüders tábornok látta, hogy milyen hősiesen küzd, kiadta a parancsot, hogy élve fogják el. Hogy mi történt a továbbiakban, megtudhatjuk a héjjasfalvi emlékművön található versikéből:
Kozákok ezre közre fogta,
Hogy élve ejtsék foglyul őt,
Ő küzd, magát meg nem adva,
Aztán saját szívébe lőtt.
Segesvár és Székelykeresztúr között nagyon sok 48-as emlékhely van, de Zeyk emlékhely 1994-ig csak Héjjasfalván volt. Ott is csak részben, mert Zeyk mellett a többi tisztnek is emléket állít az 1901-es emlékmű. Székelykeresztúron 2001. szeptemberében megalakult a Zeyk Domokos Szakközépiskola, a volt Tanítóképző és a későbbi Gyermekotthon épületében. Zeyk Domokos nevét először a Gyermekotthon és a hozzá tartozó iskola vette fel 1994-ben Beder Tibor főtanfelügyelő javaslatára. Valószínű, Beder Tibor arra gondolt, hogy legyen egy 48-as emlékhellyel több Székelykeresztúron. Zeyk Domokos, akiről keveset tudunk, megérdemelte az utókortól, hogy egy iskola viselje nevét.
2007. január 19-én az iskolában könyvismertetőt tartottunk, amelyre meghívtuk Bölöni Domokos írót és Hadnagy József költőt. Erre az alkalomra Hadnagy József írt egy verset Zeyk Domokos címmel, amelynek idézem az utolsó sorait:
Harminc kozák és egymaga.
Pajzsként mellén csak a szíve.
Nem döfhették át – nagyobb az,
mint acélkard villámíve.
Mit üzen Zeyk Domokos azon diákoknak, akik naponta elmennek mellette? Azt, hogy legyenek erősek, bátrak és úgy küzdjenek a mai nehéz körülmények között, mint ő tette a szabadságharc idején. Készüljenek fel az életre, legyenek jó értelmiségiek, jó szakmunkások, hogy legyenek megbecsülve és tudjanak beilleszkedni a gazdasági – társadalmi tevékenységekbe. Legyenek gerinces és becsületes emberek ebben a gazdasági, politikai és erkölcsi válságban szenvedő világban. Ne próbálják utánozni a csalókat és gazembereket, akiket csak a pénz érdekel és csak ideig-óráig élnek jobban, de lelkiismeretük nem tiszta. A történelem bebizonyította, hogy minden korszakban meglehetett maradni embernek. Hát maradjunk meg, ahogy azt Zeyk Domokos is tette! Kedves fiatal diákok, én hiszem, hogy Zeyk Domokos egyetértene velem ha élne. Ha ő írta volna ezt az üzenetet, megosztanátok-e?