A Rákóczi Szövetség Diákutaztatási programjának köszönhetően június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napját együtt ünnepeltük testvériskolánk, a debreceni Brassai Sámuel Műszaki Szakgimnázium diákjaival és pedagógusaival Debrecenben, a Bem téri Magyar Fájdalom-szobornál. Az ünnepi műsort iskolánk diákcsoportja mutatta be. Már fél kilenctől gyülekeztünk, erősítőket szerelni, mikrofont próbálni, ismerkedni a helyszínnel. A szorgoskodás láttán egyre több ember állt meg, kivonultak a brassaisok, vendéglátóink is eljöttek, s kilenc órára benépesült a tér. Felemelő, szép ünnepség volt, jól esett a dicséret, s büszkén mutogattuk másnap, a világhálón megosztott székelyinges fotókat, a sok pozitív visszajelzést. Még a helyi sajtóban is megjelent egy cikk Trianon diákszemmel címen.
Már ez sokat jelentett számunkra, hát még a ráadás: a sok szép kirándulás, a tartalmas, élménydús négy nap, ami a programhoz tartozott.
Június 3-án reggel indultunk Székelykeresztúrról, a Zeyk Domokos Technológiai Líceum épülete elől, s igyekeztünk az utazást is kihasználni, hogy a mi kis Tündérkertünk kincseiből is minél többet megismerjünk és értékeljünk. A szükséges rövid pihenők után, Nagyváradon álltaunk meg. Csodáltuk a sok gyönyörű barokk és szecessziós épületet, a sétáló utcán végig haladva, megálltunk a Vármegyeháza előtt, majd az Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamást ábrázoló szoborcsoportnál többen csatlakoztunk egy fotó erejéig a holnaposokhoz.
Nagyváradot elhagyva gyorsan átkeltünk a határon, s Debrecenben, a Brassai Sámuel Műszaki Szakgimnázium épületében vártak ránk vendégfogadóink, jó barátaink, akiket egy héttel azelőtt mi fogadtunk, amikor szintén a Rákóczi Szövetségtől nyert pályázattal pápalátogatásra érkeztek hozzánk.
Igazán felszabadulni, csak a sikeres szereplés után tudtunk.
A buszon átöltöztünk, s vígan indultunk a Hortobágyra. A Hortobágy-halastavi Kisvasúton száguldozva, közel 5 kilométeren át számunkra különleges látvány tárult elénk: halastavak, nádas és szárazföld különleges váltakozása. Gyönyörködtünk a tavak gazdag madárvilágában, a végállomásnál a kilátótoronyból csodáltuk a tájat. Bőséges ebéd után a Tisza-tavon folytattuk kalandozásunkat. A poroszlói kikötőből csónakokba ülve próbáltunk behatolni a tó rejtettebb területeire is. A nádas közé is befurakodtunk hódvárat látni, madárfészket lesni, kvakvarjút fényképeztünk, s igyekeztünk telefonkamerára kapni több madarat.
Elámultunk látva a Tisza-tavi Ökocentrum központi épületében Közép-Európa legnagyobb édesvízű akváriumrendszerét, mely egymillió literes térfogatával és a benne bemutatott víz alatti csodákkal igazán különleges élményt nyújtott. Mintha a tó mélyén sétáltunk volna. Különleges volt az alagút is, melynek falán torzításmentesen élvezhettük a cikázó halak látványát, és ahogy fejünk felett úsztak át a halóriások. Sajnos nem volt időnk minden szintet bejárni, még csak a körpanorámás kilátótoronyba mentünk fel, a hetedik emeletre, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik Poroszló településre és a környező tájra.
Június 5-én újabb szép napra ébredtünk. Vendéglátó diákok és kollegák társaságában indult a nagy csapat a nyíregyházi állatkertbe. Egész délelőtt mindenki a maga tempója és érdeklődése szerint járhatta be a „Földet”, a földrészekre osztott, és a kontinenseknek megfelelő állatokkal betelepített 30 hektáros területet. Ennyi világjárás után, jól jött délután a fürdés Debrecenben az Aquaticum Mediterrán Élményfürdőben. Élményekkel feltöltődve, frissen, vidáman telt a búcsúest barátaink körében.
