Az iskola története

Székelykeresztúron évszázados hagyománya van a szakoktatásnak, amely kisebb- nagyobb megszakításokkal az Unitárius Gimnázium, a későbbi Ipari Líceum épületében zajlott a rendszerváltásig, amikor az említett intézmény átalakult elméleti líceummá.

Néhány év alatt bebizonyosodott,hogy az elméleti oktatás mellett szakoktatásra is szükség van, mivel a VIII. osztályt végzett  gyerekek csak egy része ment el Székelyudvarhelyre szakközépiskolákba utazási, meg anyagi nehézségek miatt, a többi nem járt tovább iskolába. Másfelől a helyi vállalatok és cégek is igényelték a szakképzett munkásokat. Beder Tibor főtanfelügyelő már 1995-ben jelezte, hogy Székelykeresztúr az egyetlen város a megyében, amelynek nincs szakiskolája és szakközépiskolája és kérte az Önkormányzat segítségét új iskola létesítésére.

1996-ban indul újra a szakoktatás a Fiatfalvi Általános Iskola mellett, majd 2000- ben a volt Tanítóképző később a Gyermekotthon épületébe költözik. Kezdetben az iskola bérelte a termeket. 1998-ban egy kormányrendelet jogcímen a Gyermekotthon ingatlanjai és lapeszközei megyei köztulajdonba kerülnek, majd hosszas utánajárás következtében a 2003. május 30-án az említett ingatlanok és eszközök a város tulajdonába kerülnek. 2003. május 22.-én önkormányzati határozat alapján a Zeyk Domokos Iskolaközpont használatba kapta a Hargita út 14 sz. alatti iskola épületét, melléképületekkel és a hozzá tartozó területtel együtt. Mindezt a megyei és a helyi Önkormányzat szentesítette a Városi Múzeumban egy ünnepség keretében, amikor sor került egy szimbolikus kulcs átadására az iskolának a  megyei Önkormányzat elnöke részéről. Ezt a kulcsot minden évben kicsengetéskor a végzős diákok átadják megőrzésre a XI. osztályos diákoknak.

Az iskola rövid idő alatt felfejlődött. Kialakult egy szakképzett tantestület és pályázatok során sikerült feljavítani az épületet és biztosítani a szakoktatáshoz szükséges eszközöket és felszereléseket. Az intézményünk névadója Zeyk Domokos, aki Bem József csapatában hadnagy, majd később századosként harcolt. Rokonságban volt a keresztúri Gyárfás családdal, és Ő hívta meg Petőfit vacsorára a Gyárfás kúriába 1849. július 30-án. 1849. július 31-én hősi halált halt a fehéregyházi csatamezőn.

Az intézmény kb. 2 ha területen fekszik, van egy főépülete, több melléképülete (tornaterem, fitnesz terem, bentlakás, műhelyek, üvegház, gazdasági épületek) és sportpályái (futball, kézilabda, röplabda, sportcsarnok,). Az első években iskolában több mint 400 tanuló, 30 szakképzett pedagógus,  szakképzett óraadó tanárok, kisegítő személyek és kb.20 munkás volt. A szakképzés 20 osztályteremben, 6 laboratóriumban és 6 műhelyben zajlott, illetve a város gazdasági egységeinél, akikkel partnerek vagyunk.

Testvériskoláink: BSZ für Technik Bautzen-Németország, a Hódmezővásárhelyi  Eötvös József Szakközépiskola-Magyarország, a bábolnai Lovasiskola-Magyarország. Nagyon jó a partnerségi viszony a Karcagi Szentannai Sámuel Szakközépiskolával-Magyarország, a derecskei I. Rákoczi György Gimnáziummal és az amiensi Mezőgazdasági Szakközépiskolával-Franciaország.

Megalakulásától kezdve a következő szakok léteztek, illetve léteznek: mechanika, mezőgazdaság, textil, faipar és szolgáltatás (közgazdaság, kereskedelem)

Fenntartóink, illetve a pályázatok során szerzett pénzzel sikerült feljavítani az iskolaépületet, új műhelyt építeni, a régieket feljavítani és ellátni a szükséges gépekkel, felszerelésekkel és szemléltető anyagokkal. Több Leonardo pályázat során sikerült sok diákcsoportot kivinni Magyarországra, illetve Franciaországba, ahol szakgyakorlaton, illetve kulturális programban vettek részt. Felnőtt programban is vettünk rész és bonyolítottunk le a mi iskolánkban. Eredményeink jók, a szakmai vizsgát majdnem 100%-ban sikerült tanulóinknak és a XII, illetve a XIII. osztályt végzett diákjaink megszerezték a technikusi diplomát.