III. BIHAR-BIHOR DIÁK SZÍNJÁTSZÓ FESZTIVÁL DERECSKÉN
Izgatottan vártuk mindannyian azt a bizonyos április 1–jei napot, amikor Boróka névre keresztelt színjátszó csoportunk útra indult a magyarországi Derecske felé, a nemzetközi diákszínjátszó fesztiválra.
Az úton sok szép tájat, vidéket ,épületeket láthattunk, a határon zökkenőmentesen átkeltünk.
Érkezésünkkor Derecskén szíves vendégfogadtatásban részesültünk. Felkísértek egy kollégiumba, ahol elszállásoltak minket; három szoba ált rendelkezésünkre: külön a lányoknak , külön a fiúknak és a tanár úrnak meg a sofőrnek .
Miután kipakoltunk, pihenésről szó sem eshetett , mert a 400 méterre lévő diákkantin, ahol ehettünk, miránk várt, és nyomban oda indultunk. Kaja után a színházba mentünk ahol egy főpróbát tarthattunk. Amikor megláttuk a hatalmas színpadot, ami sokkal nagyobb, mint a mienk az iskolában, kissé pánikba estünk, de aztán kialakultak a dolgok. A díszletet is előkészítettük. Próba után következett a jól megérdemelt szórakozás, bár a városnézés nem igazán jött össze, mert inkább a bulit és a karaoke versenyt választottuk .
Másnap reggel kezdetét vette a diákszínjátszó fesztivál . A színdarabokat két helységben adhatták elő : a Művelődési Ház nagyszínpadán vagy a stúdióteremben.
Mindegyik színdarabot végignéztük és tetszettek is, érdekes volt megfigyelni, hogy más hogyan játszik, hogyan mozog a színpadon. A zsűritagok szimpatikusak voltak számomra: profi színészek és rendezők, dramaturgok, akik beleéléssel végezték munkájukat. A mi szereplésünk jól sikerült, Tamási Áron Énekes madár című népi játékát adtuk elő, székelyes tájszólásban beszéltünk, ezt nagyon értékelte a zsűri is, a közönség is. Jól éreztük magunkat a színpadon, nem is izgultunk nagyon. A szövegbe se sültünk bele, s a játék is jól ment, bár a falelnyomás jelenete sikerülhetett volna jobban is.
Csapattársaim és a szereposztás:
- Barabás Beáta – Eszter
- Murvai Melinda – Regina
- Gere Erzsébet – Magdó
- Török Zoltán – Máté
- Márton András – Móka és jómagam
- Molnár Barna – Lukács.
A darabot Antal Erzsébet tanárnő és Zsidó Ferenc tanár úr tanította be. Jó volt a közös munka, jó kis csapat alakult ki. Nagy tapsot kaptunk, a zsűri külön értékelte a díszletünket: egy székely népi szobabelsőt alakítottunk ki, otthonról összeszedtük a rongyszőnyegeket, terítőket, falvédőket.
A fesztivál után moziba mentünk és megnéztünk egy jó kis filmet, este ismét jöhetett a bulizás, persze a városnézés megint elmaradt, de ezért nem is aggódtunk, mert kaptunk egy úti kalauzt, amiben mindent láthattunk.
Másnap további csapatok szerepeltek, majd délután 3 óra körül eredményhirdetés következett. A csapatunk kétféle díjat is kapott: a legszebben beszélő csapat díját, ami a zsűri elmondása szerint egyben rendezői díj is volt Zsidó Ferenc tanár úr számára, jómagam pedig a legjobb színésznek járó díjat kaptam, ami nagyon meglepett. A zsűritagok biztattak, hogy majd válasszam a színészi pályát – nos, ezen még gondolkodnom kell. Mindannyian nagyon örültünk, hisz ebben a felállásban egy új csapatnak számítunk, ennek ellenére szép eredményt értünk el. Ez biztatás a folytatásra, további szerepvállalásra. Az eredményhirdetés után elbúcsúztunk a többiektől, és hazaindultunk. Este 11 órára értünk haza, tele felejthetetlen emlékekkel és sikerélménnyel.
Molnár Barna Mihály XI. Fa osztályos tanuló